Nincs vesztenivalóm - 1000 ötlet 1 könyvben

 Oké, szóval ez a könyv hosszú volt. Nagyon. Hosszú.

Nothing left to lose

Három ​évvel azután, hogy Annának a tizenhatodik születésnapján végig kellett néznie, ahogy megölik a barátját, őt pedig a szadista gyilkos elrabolja, már korántsem az a boldog és szerencsés lány, aki valaha volt, és akit mindenki kedvelt. Megtört, érzéketlen emberré vált, akit éjszakánként rémálmok gyötörnek. Carter jelenleg börtönben ül Jack meggyilkolásáért . Anna tanúvallomása juttatta rács mögé. Ám az ügyet újratárgyalják, mivel kiderült, hogy néhány kulcsbizonyítékot meghamisítottak. Az elnöki székért induló Spencer szenátor a lánya védelmére felbéreli Ashton Taylort. Ashton frissen végzett SWAT-ügynök. Az ő feladata, hogy az újratárgyalás lezárásáig óvja és védje a lányt. Anna három éve minden erejével azért küzd, hogy kiöljön magából mindenféle érzést és fájdalmat. Vajon Ashtonnak sikerül kimozdítania őt a gyászból? Vajon képes lesz neki segíteni abban, hogy ismét észrevegye az élet örömeit, és elhiggye, hogy nem minden ember akarja őt bántani? Mindeközben végig ott lebeg a fejük felett a tudat, hogy az ügy még mindig nem zárult le. Mert Carter Thomas nem ismer akadályt, ha arról van szó, hogy ismét megkaparintsa az ő „Hercegnőjét”.

875 oldal, ebből 600 oldal szenvedés, de ne szaladjunk ennyire előre. 

 

SPOILER ALERT

 

Figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy az értékelésemben lesz spoiler, tehát ha nem olvastad még, de el szeretnéd, akkor semmiképpen ne folytasd ezt! 

Hogy miért vettem meg?

Mikor megláttam, hogy ezzel a könyvvel embert lehetne ölni a méretéből adódóan, felcsillant a szemem. Eddig nemigen olvastam 500 oldalnál hosszabb könyvet, így a Nincs vesztenivalóm 800 oldala egyet jelentette: kihívás. Bár ahogy a könyvesboltban a fülszöveget nézegettem, kicsit értetlenül álltam a sztori előtt. Szürreálisnak hatott a "megölik a barátját" és a "szadista gyilkos elrabolja" de úgy voltam vele, hogy próba szerencse, vágjunk bele.

Azt hiszem, egy vallomással kell kezdenem, ugyanis nem először olvasom ezt a könyvet. Elsőnek a 300. oldal után letettem. És hogy én mekkorát tévedtem akkor! ...merthogy az első 300 oldal után jött volna csak a lejtő...

A sztori a gyilkossággal indít. Jack és Anna aranyos pár, de aztán megjelenik Carter és a bandája. Jack meggyilkolása elképesztő volt. Negatív értelemben. Anna reakciója meg egyenesen abszurd. Megismerjük Ashtont, aki a világ legfantasztikusabb ügynöke, hihetetlen izmokkal. Az Annával való megismerkedésük kifejezetten vicces volt, de maradtak kérdőjelek. Anna kollégiumba megy - Ashton persze követi - egy messzebbi városba. Az volt az egyetlen suli, ahová felvették borzasztó magatartása miatt, de a szülei miért nem tartották otthon, ha féltik Cartertől? Miért nem lett magántanuló? A házukban tucatnyi ügynök vigyázhatott volna rá.

Ashton és Anna szépen lassan egymásba szeretnek... Ja várj, nem. Anna utálja a férfiakat a Carterrel töltött 10 hónap okozta trauma miatt, illetve ha más fiúra gondol, bűntudata támad, és elmegy Jack sírjához, mindezek ellenére 3 nap ismerettség után ágyba bújik Ashton Taylor ügynökkel. Bravó, Anna! Mivel a könyv váltott szemszögben íródott, megismerhetjük a szexi ügynök gondolatait is, aki szerelmes lesz Annába. Nagyon sokat szexelnek, ami nem meglepő, hiszen egy rubin pöttyös könyvről van szó. Elvileg ez egy lebilincselő könyv, de az egyetlen, akit lebilincseltek, az Ashton volt... nem viccelek. 

Egy pár mérföldkő és jegyzet magamnak az olvasás közben

339. oldal környékén Anna már ott tart, hogy maga mellett akarja tartani a srácot, annak ellenére, hogy ő nem szerelmes, és tisztában van azzal, hogy ez önző cselekedet. Önmagának és Taylor ügynöknek is fájdalmat okoz ezzel, de nem baj, ha már lúd, legyen kövér.

516. oldal kezdem kényelmetlenül érezni magamat Anna tökéletes alakja, lapos hasa, telt ajkai, csodaszép szemei, makulátlan vállai, elképesztő haja... FELFOGTAM, ez a lány, szép!

523. oldal, betekintést nyerhetünk abba, milyen az elnök lányának lenni. Bár tudom, hogy nem erről szól a könyv, több hasonló jelenetet is elviseltem volna. 

680. oldal végre előtérbe kerülnek az érzelmek is. 

700. oldal után kezd el izgalmassá válni a dolog, addig nincs más, csak szex, nyűglődés és értelmetlen felkiáltójelek. de tényleg, ez a regény teli van értelmetlen és indokolatlan felkiáltójelekkel

Anna szüleit határozottan sajnáltam. Háttérbe szorultak Ashton miatt, amit részben értek, részben nem. Voltak aranyos pillanatok: vidámpark, ismerkedős-úszás, csónakázás, csokornyakkendő megkötése, választási parti. 

A végén természetesen Carter megtalálja Annát, el is rabolja újra, Ashton pedig megmenti. Úgy, hogy megöl közben 11 embert... egyedül... mert ő bármire képes... 

Dean és Peter halála - habár mellékszereplők voltak - megrendített, Anna teljesen jogosan mondogatta, hogy bűntudata van, lehetett is igen, itt szidtam szegényt :)  

A könyv legnagyobb hátránya számomra a hosszúságában rejlik. Ha az erotikus jelenetek nem csak Ctrl+C Ctrl+V... tudom, rubin pöttyös, de a végére sok volt. Úgy tűnt, mintha legalább 800 oldalt kellet volna írnia, a szex meg helykitöltés, mert a sztori önmagában nem elég. Az eszményi szereplők annyira fantasztikusak, hogy az már idegesítő. 

Talán az írónő minden valaha volt ötletét ebbe az egy könyvbe akarta belepréselni. Anna tengernyi ajándékkal halmozza el Ashtont, aki több srácot majdnem megver, mert ránéztek Annára. 

Eseménydús is lehetett volna, de vontatott lett. A közös nyaralástól kezdve a szülinapig minden volt, ezek önmagukban édesek, viszont végig az volt bennem, hogy mikor jön már Carter. A lényegnek 150 oldal jutott, a többi meg a kiszámítható töltelék. Nem rossz, de nem is a legjobb. A két kívül-belül tökéletes főszereplőnk érzelmi kavalkádja meg... idegörlő. 😒

Sztori:4/2
Borító: 1/0,5 
Cím: 1/0,5
Főszereplők: 2/1,5 (szimpatikusak voltak, na, csak nem valósághű...)
Szereplők: 2/2

Összesen: 10/6,5

 Nem volt borzasztó, de többször nem hiszem, hogy elolvasnám.